A
sziszifuszi munka azt jelenti, hogy a munka kimerítő, ráadásul hiábavaló és eredménytelen, a végén ugyanott tartunk, ahol az elején. Gyakran - tévesen - az aprólékos, pepecselős munkát hívják így.
Ennek valószínűleg az az oka, hogy a sziszifuszi szó úgy hangzik, mintha egy
hangulatfestő szó lenne, mint például a szöszmötöl. De nem az.
A
sziszifuszi melléknév egy görög mitológiai alak, Sziszifusz (vagy Sziszüphosz)
nevéből ered. Sziszüphosz korinthoszi király volt, aki nagyon sokat
gonoszkodott. Például nem kedvelte az idegeneket, ezért ha meglátott egy vándort,
rávette, hogy mossa meg a lábát a tengerben, és egy óvatlan pillanatban
belelökte a vízbe vagy egy nagy követ dobott rá, úgy végzett vele. Végül - rossz cselekedetei
miatt - Thészeusz megölte. Sziszüphosz az alvilág legsötétebb helyére, a Tartaroszba került.
Büntetést is kapott gonosz tetteiért: az idők végezetéig egy súlyos szikladarabot kell
felgördítenie egy meredek hegyre, de az mindig visszagurul, így az
igyekezetének nincs semmi értelme.
Sziszifuszi
munka például a Kőműves Kelemenné című balladában a falépítés. Felépítik,
leomlik, felépítik, leomlik, felépítik, leomlik... (Egészen addig, míg be nem építik Kőmíves
Kelemen feleségét.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése