2015. december 10., csütörtök

A romantika stílusjegyei Vörösmarty Csongor és Tündéjében - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

A felelet bevezetése



  • a Nyugat mellett a romantika (korszaka) a magyar irodalom másik nagyon gazdag időszaka
  • a romantika stílusjegyei már megfigyelhetőek Csokonai és Berzsenyi költészetében is, de igazán Kölcsey, Vörösmarty, majd Jókai, Petőfi és Arany műveiben teljesedett ki
  • Magyarországon a romantika szorosan összekapcsolódott a történelemmel – ez a reformkor és a szabadságharc ideje, nem véletlen, hogy ekkor született a Szózat, a Himnusz és a Nemzeti dal

  • Vörösmarty irodalmi munkássága nagyon sokoldalú volt:
    • irodalomszervező tevékenysége jelentős volt pl. újságot szerkesztett (Tudományos Gyűjtemény, Atheneum)
    • segített Petőfi költői pályájának indulásában
    • írt lírai műveket (pl. szerelmes verseket Perczel Etelkához, majd Csajághy Laurához – pl. A merengőhöz -, gondolati-filozófiai költeményeket – pl. Gondolatok a könyvtárban, Előszó -, de neki köszönhetjük a Szózatot is
    • epikus művei közül a legismertebb a Zalán futása című eposz, amely a népszerűséget is meghozta számára (ezen kívül több kiseposzt, illetve eposztöredéket is írt)
    • drámái közül sok a történelmi tárgyú (pl. Czillei és a Hunyadiak); az Árpád ébredésével nyitott meg az első magyar Nemzeti Színház; ide sorolható a Csongor és Tünde is


Tárgyalás: romantikus stílusjegyek a Csongor és Tündében



  • a mű forrásai:
    • Gyergyai Albert: História egy Árgyélus nevű királyfiról és tündérszűz leányról (Tündérszép Ilona); a romantika visszatér a hagyományokhoz, a népiességhez is (a Tündérszép Ilona népmeseként is továbbél)
    • több elemet átvett Shakespeare Szentivánéji álom című komédiájából is

  • jellemző a kevert műfaj a romantikára, míg a klasszicizmus a tiszta műfajokat kedvelte (pl. óda, elégia, tragédia), addig a romantika keveri a műfajokat (pl. elégiko-óda), sőt gyakran elmossa a műnemek közötti határokat is (pl. a János vitéz és a Toldi elbeszélő költemények; elbeszélő, azaz epikus; költemény, azaz lírai; Az ember tragédiája drámai költemény; a ballada pedig mindhárom műnem jellemzőit magában hordozza: „A tragédia dalban elbeszélve.”)

    • a Csongor és Tünde műfajára több elnevezés is használatos: drámai költemény, tündéries mesejáték, filozófiai mesedráma vagy mesejáték
    • dráma(i), mert párbeszédes, színpadra szánt alkotás
    • filozófiai, mert filozófiai kérdésfeltevéseivel az emberiségköltemények (mint a Faust és Az ember tragédiája) felé mozdul el (--< hiszen fő kérdése: hogyan érhető el a boldogság?)
    • mese(i); a mese a romantika kedvelt műfaja, mert általa jól kifejezhető az álomszerűség, illetve a végletes ellentétek (pl. a mese szereplői szélsőségesen jók vagy rosszak pl. Tünde tündér, Mirigy boszorkány); a Csongor és Tündében sok a mesei elem: pl. Csongornak ébren kell maradnia, Tündének nem szabad beszélnie, a 3 ördögfiókának 3 csodálatos tulajdonságokkal rendelkező tárgy van a birtokában, 3 vándor van)

  • a romantika ihletforrása a fantázia és a képzelet, ezért is nyúlt szívesen a meséhez (pl. Hoffmann: Az arany virágcserép, Petőfi: János vitéz)

  • Csongor és Tünde kérdésfeltevése is jól illeszkedik a romantika világfelfogásához, kedvelt témáihoz:

    • Hogyan található meg, érhető el a boldogság?
    • Csongor elindul, hogy megkeresse Tündét, azaz személyében a boldogságot
    • a hármas útnál háromfelé mehet, három lehetőség van előtte, hogy megtalálja a boldogságot az életben (KFT)
    • kalmár a pénz mindenhatóságát hirdeti
    • fejedelem a világot leigázni tudó ember erejét, a hatalmat
    • tudós a tudásban, az észben hisz (mint a felvilágosodás)
    • amikor másodszor is találkozik velük, mindhárom csalódott és boldogtalan
    • Csongor egyik utat sem választja a három közül, a maga útját járja, tovább keresi szerelmét; a romantika szerint a teljesség nem érhető el – kivéve a művészet és a szerelem útján (a mű záró sora: „ébren maga van csak az egy szerelem”)
    • a romantikára jellemző az állandó romantikus elvágyódás térben és időben (pl. térben: jellemző a Kelet iránti érdeklődés - pl. Vörösmarty is lefordította az Ezeregyéjszaka meséit; időben: múltba fordulás); Csongor boldogságkeresésében is fontos a tér és az idő
    • kertből indul el (az Édenkertre is utalhat – különösen, hogy itt is van (alma)fa), és a kertbe is ér vissza
    • az idő is körbeér: éjtől éjig
    • a mű kapcsán feltevődik a kérdés, hogy van-e fejlődés a világban, vagy Nietzsche gondolatainak megfelelően a történelem ismétli önmagát, a körkörösség, s nem valamiféle egyenes irányú fejlődés jellemzi?
    • a boldogság tér és idő függvénye?

  • a romantikus művekre jellemzőek a nagy ellentétek (pl. „vár állott, most kőhalom”, „bölcsőd az, majdan sírod is”, „áldjon vagy verjen sors keze,/itt élned, halnod kell”)
    • Csongor és Tündében az ellentét a két főszereplőben testesül meg leginkább: Csongor királyfi ugyan, de föld férfi, halandó; Tünde tündér, halhatatlan, két külön világhoz tartoznak (a valóság egésze két világszintből áll, a szereplők nem élhetnek mindkettőnek megfelelően; Bécsy Tamás drámaelmélete szerint ez kétszintes dráma)
    • Tündének választania kell: vagy Csongort választja, azaz a szerelmet és a halandó életet, vagy a tündéri létet, a halhatatlanságot (a halhatatlanságról lemondó szerelmes jelen van az eredeti történetben is - Tündér Ilona és Árgyélus -, de ugyanez a motívum jelenik meg Arwen és Aragorn történetében is (Tolkien: A gyűrűk ura)

  • a romantikus alkotásokra sokszor jellemző, hogy a nagyban tükröződik a kicsi, és fordítva pl. egy személyiség maga egy világ; az Éj monológjában ez így fogalmazódik meg: „Az ember feljő, lelke fényfolyam,/s a nagy mindenség benne tükrözik.”; az Éj-monológ szerint az ember története során ugyanazzá válik, ami eredetileg volt, a jövő az lesz, ami a múlt kezdete – „és hol kezdve volt, ott vége lesz” -, de romantikus jegy a monológ látomásossága is
  • a romantikára jellemző lelkesedés, szenvedélyesség, erőteljes líraiság, emelkedett hangnem, pátosz szintén sajátja ennek a műnek is; ez főleg a nyelvben jelenik meg, a patetikusság különösen a nagymonológok filozofikus, emelkedett hangnemére jellemző, az ördögfiak nyelve inkább archaikus, míg Balgára és Ilmára a népies nyelv jellemző
Befejezés

  • Csongor ugyanoda ér, ahonnan indult; úgy tűnik, minden keresés a körkörösség reménytelenségébe torkollik; bár a szerelmesek egymásra találnak, ez a szerelem nem válasz a világ kérdéseire, inkább menedék a világ elől (a kert, ahová visszaérkezik, kietlen)
  • „Éjfél van, az éj rideg és szomorú,/ Gyászosra hanyatlik az égi ború:/ Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,/ Ébren maga van csak az egy szerelem.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése