A reneszánsz angol színház és Shakespeare - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

történelmi háttér

• az angol reneszánsz I. Erzsébet, illetve I. Jakab uralkodásának ideje (16. sz. vége, 17. eleje – kb. 200 évvel az itáliai reneszánsz után)
• a 15. század vége Angliában a „rózsák háborújá”-nak kora  (a York- és a Lancaster-ház harca a trónért, melyből végül egy harmadik, a Tudor-ház kerül ki győztesen); a „rózsák háborúját” dolgozzák fel Shakespeare királydrámái:
• Lancaster-tetralógia (II. Richárd, IV. Henrik 1-2. rész, V. Henrik)
• York-tetralógia (VI. Henrik 1-3. rész, III. Richárd)
• János király
• VIII. Henrik
• VIII. Henrik apja a III. Richárd Richmondja, azaz VII. Henrik, I. Erzsébet nagyapja; VIII. Henrik szakít a katolicizmussal és megalapítja az anglikán egyházat (oka: el akart válni feleségétől, Aragóniai Katalintól, mert az nem szült fiút – a pápa nem engedélyezte) àreformáció Angliában
• VIII. Henriket gyermekei követték a trónon: VI. Edwárd (ld. Mark Twain: Koldus és királyfi), Véres Mária és I. Erzsébet, utána pedig I. Jakab uralkodott
• Erzsébet és I. Jakab lelkes támogatói voltak a színháznak; a királynő hajói legyőzték a spanyol Győzhetetlen Armadát a tengeren  - gazdasági fejlődés  - a kultúra virágzása; Erzsébet erősebben támaszkodik a polgárságra, mint elődei  - ez is kedvez a színházaknak
• az Erzsébet-kori dráma is vallási hagyományokra vezethető vissza; a középkori drámatípusok (pl. moralitás, misztérium, mirákulum) gyorsan elvilágiasodtak és függetlenedtek az egyháztól, ill. mellettük párhuzamosan élt, fejlődött a világi színjátszás
• a puritánok (szigorú erkölcsi tisztaságot, egyszerűséget követő protestánsok) nem nézték jó szemmel a színházak működését; a londoni közigazgatással együtt úgy vélték, hogy az előadások hangoskodása, duhajkodása (a közönség részéről) veszélyes a lakosságra, de attól is tartottak, hogy a tömeg miatt könnyebben terjedhet a pestis àa színházak csak a városon kívül, a Temze túlsó partján épülhettek; főleg nekik köszönhető, hogy kb. 50 évvel később az összes angol színház bezárt

A színházakról

• a legnépszerűbb színházak ekkor (1576-1617): Theatre, Curtain, Rose, Swan, Globe, Fortune, Blackfriars, Phoenix
• a színészek eleinte különböző foglalkozású mesteremberek voltak (ld. Zubolyék a Szentivánéji álomban), azaz amatőrök, akik a piactéri emelvényeken, kocsmák mellett vagy gördülő kocsikon játszottak el egy-egy darabot vagy epizódot; általában ugyanannak a céhnek a tagjai voltak, és a történet is a mesterségükhöz kapcsolódott (pl. hajóépítők – Noé és az özönvíz története); a társulatok eleinte csavargókból, szolgákból álltak, de I. Erzsébet idején már hivatásos színészek dolgoztak a színházakban
• a színészeknek, színházaknak patrónusokra (támogatókra) volt szükségük, de előfordult az is, hogy maguk a színészek működtették részvényesként a színházat (akár Shakespeare is vagy James Burbage); Shakespeare társulata a Lordkamarás Emberei (Chamberlain’s Men) nevet viselte, amit I. Jakab a Király Embereire (King’s Men) változtatott
• a drámaíró eladta darabját a színháznak, ami a Mulatságok Mesteréhez (Master of Revels) folyamodott, hogy az előadást engedélyezzék, ezután a súgó kapta meg a példányt; általában mindenki csak azt a részt kapta meg a darabból, amelyben érdekelt volt, nehogy egy másik társulat kaparinthassa meg a teljes szöveget; mivel a műsor naponta változott és kéthetente új darab is színre került, a drámaíróknak sokat kellett írniuk; néhány szerepet konkrét színészeknek írtak (egy darabbal kb. egy jelmez árát kereste meg egy író)
• mai értelemben vett rendező nem volt, az ún. bookkeeper munkája állt talán legközelebb hozzá (ő volt a súgó, ügyelő, másoló)
• a színházakban csak férfiak játszhattak, a női, azaz szoknyaszerepeket fiatal fiúk (ld. Szerelmes Shakespeare) vagy a női játékra „szakosodó” színészek játszották (ld. Nőies játékok)
• a színházépület kör vagy sokszög alapú hatalmas, fából készült építmény volt (akár 3000 ember is elfért benne); tető nem volt, az előadásokat kora délután kezdték (természetes fény) trombitaszóra és estig be is fejezték
• a közönség vegyes volt: férfiak, nők, arisztokraták, alsóbb osztálybeliek; a legolcsóbb állójegy egy cipó ára, 1 penny volt, 2 pennyért a galériáról, háromért pedig már ülőhelyről lehetett nézni az előadást
• nem volt függöny (csak a hátsó ajtókon, ahonnan némelyik szereplő a színpadra jött)
• díszlet sem volt; a szövegből derült ki, hogy egy adott dolog micsoda a darabban - szövegdíszlet, szókulissza
• korhű jelmezekben játszottak (gyakran a gazdagabbak levetett ruhái voltak ezek); kisebb jelzések a jelmezzel pl. a turbán török, a kaftán zsidó szereplőre utal, a piros szín erőszakot, a fekete gyászt jelent stb.
• nem tagolódott a darab jelenetekre, felvonásokra, szünet nélkül játszottak (a leírt Shakespeare-darabok 5 felvonásból állnak); a darabokat egy némajáték előzte meg, amit egy prológus követett (ld. Rómeó és Júlia – kiderül belőle a haláluk is)
• a faszínházakat a 17. század elején a városban épült magán kőszínházak váltották fel (pl. Phoenix), ahová már csak tehetősebbek jártak

Shakespeare kortársai

• Christopher Marlowe: Doctor Faustus, A máltai zsidó, A nagy Tamerlán
• Thomas Kyd: Spanyol tragédia
• Ben Jonson: Volpone
• John Ford, Chapman, Marston – divatos rémdrámaszerzők
• John Fletcher, Francis Beaumont – előkelőknek szánt regénysezrű drámákat írtak
• Thomas Dekker, Thomas Middleton, Thomas Heywood – pikareszk darabok szerzői